Az első félidő alapján már a szünetben a maroknyi, lelkes  gödöllői szurkolók és a csapat is megköszönte volna a 0:0-ás eredményt, és Endrének a csodálatos védéseket (3 kihagyhatatlan ziccert hárított) de ha már ennyit utaztunk a csapatért le kellett játszani a második részt is. Itt már a második percben mattolták a védelmünket, de hála Berkes megvillanásainak, két góljával és egy gólpasszával 3:2-re fordítottunk. Az MVFC a végére nagy rohamokat indított az egyenlítésért, 3-4 perccel a vége előtt lehozták a kapust is. Ekkor minden tartalékot mozgósítva védekezett csapatunk, az ellenfél folyamatos nyomás alatt tartotta a kapunkat. Az utolsó 3-4 perc alig akart eltelni. Ennek ellenére két gólosra is növelhettük volna az előnyt, ugyan abban a szituációban mint a vezető gólunknál Berkes indította Temesit, aki ezt a helyzetet kihagyta. Fél perc lehetett a végéig mikor egy elrontott labdából Berkes indult meg de a védők is visszaértek, kapura lőtt, lehet hogy jobb lett volna ha csak megtartja a labdát (ez volt az edző kérése is), és hagyja hogy lepörögjön az a kb. 15-20 másodperc ami még hátra volt, helyette sajnos 3 másodperccel a vége előtt kiegyenlített az MVFC. Bánhatjuk is, de összességében örülhetünk is ennek az eredménynek. Szép volt fiúk! A nehezét már megcsináltátok!  Csak így tovább!