Sziasztok!

Mint azt már olvashattátok a főoldalon, nevem Farkas Lilla. Mindössze 16 éves vagyok, bár fiatalságom ellenére a futsalban eléggé otthon vagyok.
Pest megyében élek, 2006 óta Szadán, azelőtt a Bikák városában, Gödöllőn laktam. Mai napig, amikor csak tehetem Gödöllőn vagyok, néha csak aludni járok haza, de jól van ez így. Akkor volt az igazi, amikor a futsal meccsek miatt volt így, de manapság, amióta a Gödöllő játékosai kicserélődtek, már én sem vagyok az a fanatikus Gödöllő-szurkoló. Bár ebben a szezonban újra kilátogatok meccsekre, néhány ismerős arc mind a pályán, mind a lelátón és talán így az egész hangulata is közel olyan, mint régen. Persze, teljesen más egy NBII-es csapat szurkoló tábora, mint egy NBI-esé...

Tanulmányaimat Gödöllőn, az Erkel Ferenc Általános Iskolában kezdtem, majd a gödöllői Török Ignác Gimnáziumban folytattam, ahol a Gödöllői Bikák vezetőségéből is ketten, névszerint Pecze Dániel és Vitális Szabolcs is koptatta az iskolapadot. 
Iskola előtt, után, mellett, - mikor hogy - néhány edzés, különóra is belefér az időmbe. Így például a néptánc, táncszínház, modern táncok, gitározás, éneklés és a színjátszás világába is belekóstoltam már. Felmerül benned a kérdés, hogy hol a foci, vagy futsal? Mindössze 2 évet fociztam az iskola lányfocicsapatában, több-kevesebb sikerrel. Tovább azért nem merészkedtem, pl. a Bikák női csapatához, mert nem érzem úgy, hogy megütném azt a szintet, ahol ők vannak, meg azért idősebbek is...

Fő érdeklődési köröm - vagy nem is tudom, hogy fogalmazzam - ugyebár a futsal. Emellett érdekel a zene, a színház és a tánc.
Szabadidőmben - ami marad - a fent említetteken kívűl olvasok és honlapokat szerkesztek, az eredményét láthatod. =)

A labdarúgással apu focicsapata révén kerültem kapcsolatban egy részről, az ő meccseikre jártam ki kiskoromtól fogva, és még ma is tartom ezt a jó szokásomat.

Championról röviden:
A focicsapat története a '80-as évekre nyúlik vissza. Ekkoriban élt néhány fociimádó pedagógus. Ők alapították a Champion elődjét a Pedagógust. Ez a csapat valószínűleg (nem megerősített spekuláció) sikereket is elért. Hamarosan oszlopos tagjává váltak a városi másodosztályú bajnokságoknak. Ezek után támogatójukká vált egy KFT, a Champion (lsd.: Champion "Kerekedelmi" KFT.-sárga mez). Ettől fogva nevezték magukat Championnak és elindultak a sikerhez vezető úton (bár még mindig nem érkeztek meg...). Közben cserélődtek a csapattagok újak jöttek, régiek mentek, de a legtöbben még most is kilátogatnak szurkolni a fontosabb meccsekre. Így alakult meg ez a kiváló csapat.
A történet nagy része spekuláción alapul, mivel az alapító csapattagok nem igen kívántak nyilatkozni.

Más részről, apu - munkája kapcsán - gyakran megfordult a csömöri sportcsarnokban, ahol annak idején a Rubeola nagy sikereket ért el.

Életemben először a futsal-lal a 2003/2004-es iszezonban találkoztam, a döntőre emlékszem nagyon. Láthatod, még 10 éves sem voltam.
Gödöllő meccsre pedig először a 2005/2006-os idényben tévedtem. Még mai napig emlékszem az első nagy pillanatokra, amikor még olyanok játszottak, mint Komáromi Jani, Berkes Laci és Jackes. És hát mennyit változott azóta a csapat... Ez is közre játszik abban, hogy manapság keveset vagyok kint Gödöllő meccseken.
Emlékszem a 7-1-es győzelemre, Jackes örömujjongásaira, Kis Jani dühöngéseire, Madi nagyszerű góljaira, Tóth Gyula bravúros védéseire, a 26. másodpercben szerzett gólokra. Amikor Madit megismertem, aztán nekem ajándékozta mezét...
Olyan mértékű életerőt adtak hétről-hétre a meccsek, hogy az hihetetlen. És boldogságot. Szeretem a futsalt. Tisztelem a játékosokat. Az edzőket. A játékvezetőket, még ha nem is mindig értek egyet velük.
Fontos nekem a futsal. És az oldal is ezért készült.

Első futsalos nagy "csoda" az életemben, amikor kedvencem, Madi, nekem adta a mezét. A második, hogy azóta is jóban vagyunk.

Felejthetetlen élmény még, hogy 2006. decemberében pályán állhattam. Nem, nem játékosként, hanem mint felvezető játékos, a Gödöllői Bikák - ElPozo Murcia Turistica meccsen az UEFA Futsal Cup Elit körében, Budapesten. A Gödöllői Bikák utánpótlás csapatának tagjai voltak felvezetők, de az egyikük beteg lett és kapcsolatok révén, engem kértek meg, hogy ugorjak be a helyére. Joel ( Ribeiro Ricardo Queiros) kezét foghattam, aki a 2010-es eb-n portugál színekben játszott, és még fényképet is sikerült vele készítenem, így 4 elteltével. Ő is gólkirály lett az eb-n, büszke vagyok rá, hogy akkor felvezethettem.

A futsal eb szintén nagy élmény volt. Talán az egyik legnagyobb futsal-lal kapcsolatos élményem eddig, pedig már láttam nagy meccseket Magyarországon, akár válogatottak ellen, akár az akkori spanyol bajnok ellen.
Most megint álmok váltak valóra. Fényképeket készíthettem azokkal a magyar játékosokkal, akiket leginkább tisztelek és kedvelek. Fényképeket készíthettem Azerbajdzsán, Portugália, Oroszország legjobbjaival. Sean-nal, a francia Freestyle- világbajnokkal. És Christian 'Lali' Karembeu-vel, aki nem csak a futsal-kedvelők számára ismert.
A futsal eb alatt a Nemzeti sport meghirdetett egy játékot, a magyar válogatott legelhivatottabb szurkolóit keresték. Én lettem a 3 nyertes egyike. A nyereményünk 1-1 dedikált mez lett, aminek pedig kimondottan örülök, véletlenül 11-es számú mezt dedikáltak nekem, ami kedvenc játékosom, Madarász János mezszáma.
A futsal eb hatására a wikipédián kezdeményeztem az azeri futsal-válogatott magyar nyelvű szócikkjének létrehozását is.
Az eb után az interneten keresztül riportot készítettem David Fric-el, ami megjelent a futsal-hungary.hu oldalon.

2010 a futsal évévé vált számomra ezek után és még mi minden jött?! Az eb után ellutaztam Győrbe a bajnoki döntőre, ismét találkoztam  kedvenceimmel, újra készültek képek, majd augusztusban az UEFA Futsal Cup előselejtező körére látogattam el, amit az F csoporton belül a Győr rendezett. Újra találkozások, képek... és ami új volt, megismerkedtem az újonnan igazolt világválogatott játékossal, Fouad Amranival és a Spanyolországból érkezett edzővel, Paco Araujoval. Nagyszerű embernek tartom és nagyon jó edzőnek is. Az utolsó mérkőzés után nekem ajándékozta a mezét, majd alá is írta. Legalább akkora becsben tartom, mint Madi mezét.

Még itt sem érnek véget a nagy pillanatok 2010-ből. Örülök, hogy a családom valamilyen szinten mellettem áll futsal-téren, ugyanis elvisznek meccsekre, amikre busszal, vonattal nem juthatnék el. Az egyik bajnoki mérkőzésen ( Rubeola FC - ETO) kiszúrtam, hogy ülnek a győri sérültek a lelátón, mögöttük meg a vezetőség és oda ültünk. Így Gölesz Róbert, Balázs Zoltán, Gyurcsányi Zsolt és Ion Al-Ioani társaságában nézhettem a meccset, közülük Gölesz Róberttel beszélgettem, valamennyire megismertem és fényképet készítettünk. De ott ült még Kis János, Hannich Péter és Horváth Cs. Attila is.Ott voltam megint néhány Gödöllő mérkőzésen, aztán a Gyöngyös -ETO-n, a Fradi-ETO-n és a Gödöllő-ETO-n. =)

Ez a lendület 2011-re se fogyott. Rögtön egy válogatott mérkőzéssel indult, január 12-én Finnország ellen. Külön élmény volt, hogy Harnisch Ákos és Peczár Csabi a pacsizásnál megismert, legalábbis felismertek, hogy "őt már nem egyszer láttam". =D Aztán jött a szokásos fotózkodás. ^^

Kedvenc magyar játékos: Madarász János  <és sokan mások, de Ő az abszolút kedvenc>
Kedvenc magyar csapat: régi Gödöllő, jelenlegi Rába ETO FC Győr
Kedvenc külföldi játékosok: Thiago (Azerbajdzsán), Joel (Portugália), Bacaro (Olaszország)...
Kedvenc külföldi csapat: régi Murcia
Kedvenc nagypályás játékos: Zinedine Zidane
Kedvenc nagyályás csapat: -

Köszönöm, hogy elolvastad.
Farkas Lilla

Találsz még rólam iwiwen, myvipen, facebookon, továbbá:
tagok.hotdog.hu/LyLLe
lylle.995.gportal.hu
clubspagetti.multiply.com